Print

Törzsök Jenő

 Törzsök Jenő (Perőcsény, 1920 – Őriszentpéter, 1980)

 

Perőcsényi származású lelkészekről – Kovács Sebestény Veráról, Czíria Jánosról és Matyó Lajosról – honlapunk Egyháztörténet rovatában "Az Úr  énnékem őriző pásztorom..." Képek, dokumentumok a Perőcsényi Református Egyházközség múltjából és jelenéből című összeállításomban írtam. Látókörömbe ugyanakkor csak az elmúlt években, a Fejezetek a Drégelypalánki Református Egyházmegye történetéből 1617–1952 című tanulmányom munkálatai közben került Törzsök Jenő perőcsényi születésű lelkipásztor személye. 

 A gyülekezet idősebb tagjai közül Fidel Lajosné Hajnal Ilona főgondnokkal, Papi Gézáné Leczki Eszti, Bukri Józsefné Darányi Eszti és Leczki Józsefné Gere Vilma nénivel osztottam meg új ismereteimet, s ők erősítették  kutakodásom helytálló voltát. Nem volt bőséges – és hozzá kell tennem két vonatkozásban /balassagyarmati évek, lelkészi eskü letétele/ elismerő sem – földink  pályafutásáról az összegyűjtött adat. Nem a közzététel, hanem a kiegészítés reményében – utólag már látom, hogy kellő tapintat nélkül – juttattam el a család még élő tagjához összeszedett morzsáimat. Választ nem kaptam. Őriszentpéter–Szalafő lelkipásztora, Major Lehel tiszteletes úr a közelmúltban segítségemre sietett, s Törzsök Jenő utolsó szolgálati helyéről küldött adatokkal  igyekezett teljessé tenni a pályaképet, s lelkipásztori szolgálatáról helyére tenni a nem tőlem származó negatívumokat. A lelkészszentelésen a rákosista alkotmányra előírt eskü  megtagadásának körülményeit némi bogarászgatással sikerült magam előtt tisztáznom.

Községünk szülöttéről szerettem volna fotót is közzétenni. Ebben azonban sem Őriszentpéter segítőkész lelkésze, sem Gere Vilma néni nem tudott segíteni. Ami rendelkezésre áll Vilma néni  régi felvételei közül az idősebb Törzsök házaspárról 1950 körül készült fotó, valamint a perőcsényi temetőben nyugvó gyermekeik sírjáról készített felvételem.

S most következzék a rövid pályakép:

A Dunántúli Református Egyházkerület II. számot viselő anyakönyvében, a Superintendentziális Matrikulában  olvashatjuk az 1952. november 5-én tartott lelkészszentelés életrajzi adatainak saját kezű bejegyzését:

Törzsök Jenő születtem 1920. IV. 13-án Perőcsényben. Gimnáziumot, theológiát, tanítóképzőt Pápán végeztem. Szolgáltam: Balassagyarmaton, Léván, Esztergomban, Magyarszecsődön, Nagyrákoson, Tapolcafőn, Sárváron mint segédlelkész. 1950. július 2-a óta Sárváron vagyok rendes lelkész az Úr kegyelméből. Ez eddig elég volt, ez a legnagyobb felismerése életemnek. Törzsök Jenő.

A szülőfaluhoz közeli Nógrád megye székhelyén 1944-45-ben szolgált földink. A palóc fővárosban töltött évekre Antal Zoltán egykori lelkész – aki Kovács Sebestény József balassagyarmati szolgálatát is maróan gúnyos, epés jelzőkkel illette – szúrós szavakkal emlékezett: „A legkevésbé tehetséges a sok lumpen közt Törzsök Jenő volt, de kétségtelenül kitetsző jó szándéka sok tehetségesnél különbbé tette.” 

Antal/Sulacsik tiszteletes sajátos véleményéről egyetértőleg hadd idézzem földink kései utóda, Major Lehel Őriszentpéter–Szalafő Református Társegyházközség lelkészének sorait: "... nem hangzik túl szépen ez a gőgös véleményformálás, amivel elsősorban önmagát minősítette e kétségtelenül tehetséges költő, lelkész, hitoktató, közszereplő. A lelkipásztori szolgálathoz azonban nem tehetség és jó szándék kell, hanem Jézus Krisztus elhívása és Hozzá hűséges sáfári engedelmesség!"

1950. október 25-én a Balatonfüreden tartott lelkészszentelésen történő megjelenést és a megszabott lelkészi eskü letételét négy dunántúli lelkész tagadta meg, köztük Törzsök Jenő is. Mivel szemben  nyilvánult meg a lelkipásztorok ellenkezése? A magyar református és evangélikus egyház vezetői 1949. december 6-án közös nyilatkozatot adtak ki "A Magyar Népköztársaság és annak Alkotmányára teendő eskü tárgyában". Vagyis az Úr szolgái távolmaradásukkal a sztálini-rákosi féle alkotmányra mondtak nemet, ezért az egyházkerület jegyzőkönyvileg is felkérte az egyházmegyéket ellenük a fegyelmi eljárás megindítására. Földinket emiatt csak 1952-ben szentelték lelkésszé.

Községünk szülötte a Nyugat-Dunántúlon olyan város önálló gyülekezetének lett lelkipásztora, ahol a reformátusok a lakosságnak mindössze 1%-át tették ki. A vegyes házasságok következtében a hívek jelentős része a katolikus többségbe asszimilálódott. Az egyházaknak nem kedvező politikai kurzus következtében a gyülekezeti élet a templom falai közé szorult. Az istentiszteletek mellett gyermek-istentisztelet, kéthetente hitoktatás, nagyobb ünnepeken szeretetvendégség, rendszeres családlátogatás – ez volt a szolgálat terepe. Az egyre csökkenő létszámú, családias közösségben nagy hangsúly került a szolidaritásra, egymás megsegítésére a legnehezebb időszakokban a holland reformátusok segítsége jelentette sokszor a „túlélést". A tiszteletes úr mintegy két évtizedes sárvári szolgálata után 1969. november 29-én Szentgotthárdra távozott.

A szentgotthárdi református gyülekezet történetéről készült dolgozat adatai szerint Törzsök Jenő 1969–1975 között szolgálta a dunántúli kisváros templom nélküli, fogyatkozó kálvinista közösségét.

1974. december 8-án Őriszentpéter Presbitériuma a megüresedett lelkészi állás betöltésére Törzsök Jenő lelkipásztor jelölését kérte, aki ezt örömmel vállalta. A megválasztást követően 1975. február 9-én be is iktatták tisztébe. Az anyakönyvek bejegyzései szerint új szolgálati helyén temetést 1975. január 21. és 1980. március 18., esketést

 1975. április 19. és 1980. február 2., keresztelést 1975. április 4. és 1980. március 9. között végzett. Az Úr 1980. március havának végén szólította magához parókiájáról hű szolgáját.

A gyülekezet egyik idős presbitere elmondta Major Lehel lelkésznek, hogy halála előtt még azt tervezte, ellátogat szülőfalujába, Perőcsénybe, de ez már nem sikerült neki.  

Törzsök Gábor és feleségeTörzsök testvérek sírja a preőcsényi temetőben

 

 

 

 

 

 

 Törzsök Gábor és felesége                                              Törzsök testvérek sírja a perőcsényi temetőben

Testvérei, Gábor és László a perőcsényi temetőben nyugosznak. Az idős perőcsényiek a három Törzsök fiúra, kántortanító édesapjukra, a szigorú Törzsök Gáborra és  jólelkű feleségére még ma is  hálával emlékeznek.

 

2016 decemberében                                                                   Dr. Koczó József

helytörténet-kutató