Bolla Sándor (1918–2012) perőcsényi évei
Az egykori segédlelkész, kire 70 esztendő távlatából is hálás szívvel emlékeznek
Csodálatos a mi anyanyelvünk: magyarázó és jelentéshordozó is. Nézzük például a lelkész, lelkipásztor szavainkat: lélekápoló, lelkeket gondozó jelentéssel bírnak. S aki ezen hivatását, az Úr és híveinek szolgálatát odaadó hittel végzi, arra még hét évtized távlatából is jó szívvel emlékeznek.
Partizánvadászat ádozata lett a 16 éves diák
2013 augusztusában az Ipoly-napi ünnepségen találkoztam régi ismerősömmel, Tóth Tiborral, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanárával. Elmondta, hogy a gimnázium 100 éves fennállásáról többek között jubileumi évkönyv kiadásával emlékeznek meg. Megkért, hogy a mikolai öregdiákokat keressem fel, hogy iskolai élményeiket írják le az általa összeállítandó évkönyv számára. Pális Győző tanár úrról tudtam, hogy a háború idején tanult a gimnáziumban, majd eszembe ötlött, hogy Reitinger László is a sági iskola diákja volt. Tóth tanár úrral megbeszéltük, hogy tragikus sorsáról én írok a kiadványban.
Forrás: Perőcsény – a 750 éves település Darányi László, dr. Koczó József, Pásztor Csaba (Kiadó: Perőcsény Község Önkormányzata Perőcsény, 2004.
A települést elsőként egy 13. századból származó, 1398-ban átírt oklevél említi Pereuchean néven, de a középkori oklevelek még Preuchan és Preuchen néven is említik. Perőcsényt 1419-ben és 1423-ban vásárhelyként említik, a közép- és az újkorban magánföldesurak birtoka volt. 1437-ben Zsigmond király Mikolával, Orsánnal és Szokolyával együtt elzálogosította Lévai Cseh Péter erdélyi vajdának.