Print

Tebefa

A perőcsényi tebefa – az életfa jelképe

Darányi László

 Ha a Tisztelt Olvasó ellátogat a Néprajzi Múzeum állandó – A magyar nép hagyományos kultúrája című – kiállítására, érdekes tárgyat tekinthet meg: a fából készült 60 cm magas, kb. 200 db aranyozott, ezüstözött dióval és szalagokkal díszített tebefát. A tebefa vagy tebe a néprajzkutatók véleménye szerint „a magyar népszokásban fontos szerepet játszó ajándékozási tárgy, az életfa jelképe”, mely ajándékozási szokás más helyeken a XIX. század végén kiveszett, egyedül Perőcsényben maradt meg az 1920–30-as évekig. De mielőtt tovább tárgyalnánk a tebefával kapcsolatos szokásokat, nézzünk körül egy kicsit abban a faluban, ahol ez a szokás fennmaradt.

 Perőcsény, ez a hegyek-dombok karjának ölelésében megbúvó falu kissé emlékeztet a Kárpát-medencére. Viszonylagos elszigeteltsége is hasonlít a magyarság elszigeteltségére – ami Perőcsény esetében a református vallás, az a magyarság esetében a nyelv. A reformátussá vált falu „hitét megőrizte a protestáns egyháztörténet-írók által öldöklő századnak tartott 1700-as években is”. A szigetszerűen református Perőcsény a későbbiekben gyakran volt a környékbeli katolikus falvak csúfolódásának célpontja, veszettvírő tatároknak, pogány törököknek, a templomot díszítő sokágú csillag miatt bogáncsimádóknak titulálva az itt élőket. 1880-ban 1020 lakójából 847 református, 137 római katolikus, 28 izraelita és 7 evangélikus volt. 1949-ben 1238 lakója szinte teljesen református vallású. Mára mindössze 300 állandó és kb. ugyanannyi „vonuló” lakosa van. Az elnéptelenedett házakat budapestiek, hollandok, németek vásárolták meg.

 Az 50-es években a néprajzkutatók kedvenc gyűjtési helyévé vált Perőcsény, ekkor figyeltek fel a már szinte teljesen elfelejtődött régi szép szokásra, a tebefaküldés szokására. Az alábbiakban az ő kutatási anyagaikból merítettem. A tebefa „először lakodalmi ajándék lehetett, része a rítusnak, később a népszokásban szereplő szerelmi ajándék”, a legutóbbi időkben pedig a családok közötti komaság, tisztességtevés, barátság erősítésének az eszközévé vált.Tebefa

 Lássuk, hogyan készült a tebefa! Perőcsényben szinte minden „valamirevaló” férfiember értett a fa megmunkálásához, ezért nem volt nehéz olyat találni, aki aztán elkészítette ezt a 60-70 cm-es, a tetején tulipán formájúra faragott rudat, amire két-három sorban 8-12 kámvát erősített. A kész tebefa feldíszítése már az asszonyok-lányok dolga volt, a rúd tulipános tetejére egy almát tettek, a kámvákat 200-250 aranyozott-ezüstözött dióval, frissen sült „farsanggal” (fánkkal) díszítették.

 A tebefát a legutóbbi időkben a szülők küldték 5-11 éves fiuk nevében hasonló korú kislánynak. Farsang vasárnapján, amikor az emberek a templomból hazafelé mentek, két nagylány vitte a tebét a kislányos házhoz, jó időzítéssel, hogy minél többen láthassák. A hajukban lévő színes-mintás szalagokat is rákötötték a tebére, s így az még szebbnek látszódott. Nagy tisztességnek számított, ha valaki tebefát kapott, még felnőttkorában is emlékezett rá, olyan szép emlék volt számára. Egy hét múlva aztán viszontajándékot, kalácsot, kuglófot küldtek a tebéért. A tebefa ehető díszítését később szép komótosan megeszegették, a csupasz tebevázat pedig legtöbb esetben visszaküldték, hogy a következő évben másnak is örömet szerezhessenek vele.

A tebefa küldés szokásával kapcsolatos további fényképek a képtárban találhatóak:

 http://perocsenybaratai.hu/index.php/hu/2013-02-01-11-21-54/keptar/category/6-tebefa

Végül még egy gondolatot engedjen meg, kérem, a Türelmes Olvasó. Ha az európai művészet kezdetét jelentő willendorfi Venust nézem, a tebefa jut az eszembe. „Olyan, mint a tebe” – mondták még nemrégiben is a szép kövér perőcsényi lányokra, asszonyokra, és ez elismerésnek számított. Talán mindkét mű alkotóját ugyanaz a dolog ihlette, nevezetesen a tél túlélése, a mi éghajlatunkon a tél túlélésére tartalékokat „magára szedő” termékeny asszony, anya. Hiszen az éhenhalástól való félelem 100-120 évvel ezelőtt még minden télen fenyegető rémkép lehetett! De ez már egy más történet, és legyen a témával behatóbban foglalkozó kutatók dolga!

 

Jelen írás terjedelme behatárolt, nagyon sok érdekességet a témával kapcsolatban ki kellett hagyni, ezeket a következő írásokban találhatja meg a Tisztelt Olvasó:

Ikvai Nándor (szerk.): Börzsöny néprajza. - Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977.

Erdélyiné Fehér Julianna: A „tebe” a nógrádmegyei Perőcsényben (Adatok az „életfa” elterjedéséhez). In: Néprajzi Közlemények III.1958/1-2.szám.

T. Papp Zsófia–Tarján Gábor: Egy rítustárgy funkcióváltozása. A perőcsényi „tebefa”.

Koczó József: Vámosmikola és környéke. - Honti Füzetek 6. Vámosmikola, 2004.

Somogyi Rita: A perőcsényi tebefa, 2001.

Selmeczi Kovács Attila: Szakmai ajánlás: A tebefa címerképként való alkalmazására. Néprajzi Múzeum Fh-20/97

 Darányi László – Koczó József – Pásztor Csaba: Perőcsény – a 750 éves település. Perőcsény, 2004.