Print

Hagyományok

A Börzsöny hegység festői szépségű hegyei, dombjai között megbúvó kisközösség a palóc vidék gazdag, sokszínű hagyományaiban ma is bővelkedik, bár a jellegzetes , ízes palóc nyelvjárás és színes viselet nem maradt meg a faluban. A község tájnyelvi sajátoságai közül közül említésre méltó uyanakkor  - a palóc nyelvárásban is gyakorinak mandható „i”-zés, „í”-zés, például kötiny (kötény), kík (kék).

 A népi épitészet jellemzője a tipikus felvidéki stílus, vagyis a megcsapolt oromdeszkás, falajjás, hosszú folyású parasztház. A tetőket egykor zsúppal, vagis rozsszalmávalborították. Ebből hírmondonak már csak néhány gazdasági épület maradt meg (kép). A módosabb gazdák háza általában négy helységből állt: első ház  vagy tiszta szoba, szabadkéményes hidegkonyha (pitar), hátsó ház és kamra. Építőanyagként a kemény erdei kő szolgált, de előfordult a vertfal és vályog is.

A lakosság a paraszti élet zárt köösségében egyedi, a környékre nem jellemző fekete népviseletet hordott. Ez talán a község többszáz évre visszanyúló, a pompát, cifrálkodást elutasító, puritán egyszerűséget igénylő kálvinizmusával állhat összefüggésben. A lányok kezdetben fehérben, majd a konfirmálást követően egyre sötétebb színekben jártak. Jellemző öltözetüka zsinórral díszített farkas pruszlik (immentő), melyt főként nyáron slinges blúz tetején hordtak. Más ruhát viseltek a templomban, mst a báli alkalmakkor. Kedvelték a selymet és a szövetruhákat. Hajukat – elsősorban a nagylányok – tizenkétágba fonva nyolcas alakba tekerve hordták Az asó szoknyákat az egyházi ünnepekhez valamint az életkoprhoz alkalmazkodva hordták. Vászon pendelyből nagy ünnepek alkalmával négyet-ötöt is felvettek.Ezekre két-három kikeményített,  gyolcs slingelt szoknya került. Legfelülre bő, 3-4 méter anyagból készült, gazdagon ráncolt, általában sötét színű szoknyát öltöttek. Lábukra gyarmati (Balassagyarmat) csizmát húztak. Téli időben farkas kabátot hordtak, melyet belül vékony báránybőr, kívül bársony borított. Mivel a kabát elég vékony volt, nagykendőt vagy belinert  terítettek a vállukra.

A férfiak hétköznap szövetnadrágot, gyolcsinget, nyári időszakban vászon inget és gatyát viseltek. Ünnepi, templomi alkalmakra billencses posztó béléses, zsinóros nadrágot, kabátot és nagygombos mellényt (lajbit) hordtak. Kisgyerektől az idősig minden férfinak(embernek) volt nagykarimás kalapja. Külön tartogattak egyet ünnepi alkalmakra: ezt hordták a templomba, a bálba, s ez került a férfiember koporsója tetejére is.

 Nemcsak gazdag viselettel, de jelentős hagyomány- és szokásanyaggal bírtak itt élő őseink. Ezek közé tartozott a tebehordás, ami farsang alkalmával dívott. A tebe 70-80 centiméter magas nyolcszögletes oszlop, melynek két végét tulipán alakú faragás díszített. Az oszlop oldalába félkörös alakban kánvákat hajtottak. A félkörívek lapját tüzes dróttal kilyukasztották, a lyukakba pálcikák segítségével arany és ezüst bevonatú diókat szúrtak. A tebe tetejére piros almát tűztek, a tebét vivő lányok pedig színes szalagokkal, hajukból kivett pántlikákkal díszítették. A tebefát 2-3 éves kisfiúk szülei vitték a korban hozzáillő kislány szüleinek. A tebeküldés barátságot, komaságot, jókívánságot fejezett ki. Nagy tisztességnek számított úgy a küldő, mint a kapó család részéről. A szokás az 1920-as években még élő hagyomány volt.

 A község népművészetének említésre méltó emlékei a temetőben található korhadozó kopjafák. Ezek javarészét az 1900-as évek elején készítették ügyes kezű helyi mesteremberek. A kopjafák anyaga tölgy, amit gerendaszerűen kibárdoltak, meggyalultak. Tetejüket legömbölyítették, széleit tornyocskékkal ékesítették. A lapos faragások között fellelhet az életfaszerű szomorúfűz és a fogsorszerű minta. A ’900-as években már puha kőből, márványból szépen megmunkált síremlékek készültek, melyekre a helyi kántor ügyes sírversei kerültek.

 Megteintésre érdemes a községben egykor szolgált lelkészek még fellelhető nyughelye: Kemény Lajos, Környei Imre, Juhász Lajosesperes és Kovács-Sebestény József esperes síremléke. Itt alussza örök álmát a falu hajdan volt kántortanítója Bozóki Sándor és utódjának, Törzsök Gábornak fiai: László és Béla