Articles

Print

Perőcsény lelkipásztorai 1592–2017

(Elhangzott Perőcsényben a 2017. szeptember 24-én tartott ünnepi istentiszteleten)

 

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;

ideje van a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

Préd. 3:6

 

Kedves Testvérek!

Ezen ünnepi alkalmunkra a Prédikátor bölcs megállapításaiból a keresés és a megőrzés ideje lehet leginkább kifejező.

Református gyülekezetünk ebben az esztendőben a reformáció 500., és a helvét hitvallás magyarországi befogadásának 450. évfordulójára, továbbá Isten házának 160 évvel ezelőtti újjáépítésére emlékezhet. Ezen túl emlékezhetünk még az egykori drégelypalánki református egyházmegye létrejöttének 400. évfordulójára, valamint arra is, hogy a reformáció korából, mintegy 425 éve maradt fel első ismert prédikátorunk neve.

 

Igaz, egykori lelkészeinkre emlékezhettünk volna negyedszázada is. De akkor akadt még némi bizonytalanság: az Urat Perőcsényben szolgáló lelkipásztorok személyében, egymásutániságukban is, de leginkább bennem. Bizonyosságomat végül is az Úrban leltem meg, aki az eltelt 25 évben mindvégig bennem munkálkodott, ösztönzött, erőt és kitartást adott keresésem végzéséhez, amiért hálával tartozom.

Jól tudjuk, hogy az Úr hajléka községünkben nem csupán 160 éve áll fenn. Régészeti-műemléki vizsgálat szerint a torony XIV-XV. századi eredetű, s régi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az egykori templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték. Így korábbi keresztyén lelkipásztorai közül 1469-ből ismerjük György nevű plébánosát.

Hol és miként őrződtek meg a helvét hitvallást követő perőcsényi gyülekezet régi szolgáinak nevei? Említhetjük a Dunántúli Református Egyházkerület történetének feldolgozását, valamint a prédikátorait és rektorait bemutató kötetet; Isten házának karzatán, mennyezetén, kőfalain megörökített feliratokat; egyházlátogatási jegyzőkönyveket, végül az 1749-től vezetett helyi anyakönyveket, feljegyzéseket. A reformáció és a katolikus megújulás korának forrásszegénysége miatt azonban kimutatásunk csak az anyakönyvezés kezdetétől tekinthető pontosnak, hitelesnek.

*

Rendes lelkészeink voltak:

·        Corvin Éliás nevét a galántai zsinat (1592) előtt keletkezett, 32 pontból álló szabályzat, kánongyűjtemény 13 aláírója között találjuk.                                 

·        Szokolai Jánost 1632-ből a Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezeteinek lelkésznévsorai említik.

·        Búcsi Máté Perlaki Könczöl Márton lévai lelkésznek, barsi esperesnek a Dunáninneni Egyházkerületről készített 1650. évi kimutatásában szerepel. 1648-ban Szokolya prédikátora volt.     

·        Szokolai Pál (1674–1680) neve a gályarabperjegyzőkönyvében és a régi templom karzatán olvasható: Építtetett Varga János bíróságában, Szokolay Pál Prédikátorságában Isten         dicsőségére1680. Hevér Tamás Mester csinálta. (Kemény, 1812)

·        Dömsödi Mihály neve az Isten háza egykori festett, virágmintás, fakazettás mennyezetének középső tábláján szerepelt, mely 1698-ból tudósított a templom renoválásáról: „Ecclazs. Pastore Mich: Dömsödi” (Kemény, 1812).

Érezzük át: hitvalló őseinknek, a sokat szenvedett népnek a török hódoltság végóráiban és utána, volt ereje és reménye az Úr hajlékának gondozására! A 18. század elején a lelkészek szolgálatának ideje bizonytalan. Sorrendjüket a század végén történt templomfelújítás–átépítés idején talált nevek rögzítése alapján közöljük (RL E/2. 1. k.).

·        Oroszi János (aki 1712-től Nagymaroson szolgál).                 

·        Szódói (feljegyzésben: Szodosoi) István (1733–1740 között Ipolypásztó lelkésze)       

·        Mányoki István – nevének említésén róla semmit nem tudunk.

·        Dési István: 1709-ben Pilismarótról kihajtották, ekkor jött eklézsiánkba. 1712–1724 és 1740–1744 Ipolypásztón, közben 1724 és 1740 között Vámosmikolán szolgált, ahonnan elűzték.          

·        Ráczkevi István (1712–1713) nevét a szokolyai egyházmegyei gyűlés feljegyzése őrzi.

·        Veszprémi Jánosról (1724–1749) az 1732. évi vizitációs jk. is említést tesz. Balogh Mihály szerint szorgalmas és minden botránkozás nélkül élő ember volt. 1749-ben, noha semmit sem tudtak ellene mondani, mindazonáltal meg nem marasztották.                     

·        Szobonya Marosi Istvánnak (1749–1762) sem volt felhőtlen a viszonya az eklézsiával; fizetséggel kapcsolatos panaszai fennmaradtak. Barsi esperes 1769–1790 között.     

·        Farkas Sámuel (1762–1775)  prédikátori szolgálatban töltött 14 esztendeje mindvégig a gyülekezettel szembeni konfliktusban telt el. Losoncra költözését 1776 elején bekövetkezett halála akadályozta meg, így megszabadulva a háborgatásoktól a perőcsényi temetőbe tért nyugalomra.        

·        Sebők József (1775–1777). Balogh Mihály feljegyzése szerint nem tetszett neki itteni lakása, mivel a lelkészlak a juhakolra nézett, ezért visszament a borsodi traktusba.

·        Kovács Mihály (1777–1784) Diósjenőről érkezett, Perőcsényben hunyt el.

·        Balogh Mihály (1785–1808) Ipolypásztóról került gyülekezetünkbe. 1794–1808 között a drégelypalánki egyházmegye esperese. Itt hunyt el, talán elsőként temették a jelenlegi sírkertbe.                                     

·        Szokolay Benjámin (1809–1812) Pilismarótról került hozzánk, az Úr itt szólította magához. Fejfájának egy darabját őrzi a gyülekezet.                                  

·        Kemény Lajos (1812–1842) – a krónikaíró. Nagymarosról érkezett, előtte már káplánkodott Perőcsényben. Feljegyzéseiből ismerjük az eklézsia régi emlékeit. Itt hunyt el, síremléke fennmaradt.                                                               

·        Környei Imre (1843–1877) – a templomépítő. Neki köszönhetjük az Úr hajlékának 1856/57-ben történt újjáépítését. Síremléke fennmaradt.                                            

·        Juhász Lajos (1878–1927) Prédikátoraink közül a leghosszabb ideig, majd’ fél évszázadig szolgálta gyülekezetünket. 1913–1922 között palánki esperes. Perőcsény temetőjében nyugszik családtagjai körében.

·        Kovács Sebestény József (1928–1954). Akit már sokan személyesen is ismerhettünk. A nagy múltú lelkészdinasztia 5. nemzedékének képviselője. Balassagyarmatról hívta őt el gyülekezetünk, s 26 évig nyújtott lelki vigaszt a híveknek. 1950–52 között a drégelypalánki református egyházmegye utolsó és örökös esperese.                                                         

·        Dr. Hős Géza (1954–1971). A kiváló szónoki képességekkel rendelkező prédikátor szolgálata alatt készült el a nagyharang, a toronyóra, a régi imaház, majd sor került az 1960-as évek elején a templom külső és belső felújítására is.

·        Koczó Pál (1971–1988). Feleségével együtt őrzi emlékét a hálás utókor. Szolgálatához fűződik a jelenlegi lelkészlakás építése, az imaterem kialakítása, berendezése, a templomba vezető lépcsősor és a vámosmikolai templom építése.

·        Ordasi János (1988–2009) Tiszamogyorós-Benkről érkezett. Fontosabb munkálatai: a templomépület tetőszerkezetének felújítása, új palával fedése, külső renoválása; a templombelső felújítása két ízben; a régi parókia tetőszerkezetének és épületének renoválása, festése. (Gyülekezetünk és a környék eklézsiái régiségeinek kutatására ösztönzéséért köszönettel tartozom neki.)

·        Czuni-Kenyeres József (2009–) Gyöngyösről érkezett, ahol kórházi lelkészként szolgált. Nevéhez fűződik a középkori templomtorony elmúlt években történt felújítása. Lelkipásztori szolgálatán túl az Északpesti Ref. Egyházmegye patronálási előadója.

*

S következzék a megőrzés ideje! A szent eklézsia a reformáció 500. évfordulóján márvány emléktáblán örökíti meg 425 év alatt Perőcsényben rendes lelkészként szolgált pásztorainak nevét. A gyülekezet ekként fejezi ki háláját az Urat és perőcsényi híveit szolgáló lelkipásztoroknak, helyettes és segédlelkészeknek. Utóbbiak nevét és szolgálatát is szívünkben őrizzük.      

És a megőrzés reményében említsük meg Isten szolgáinak, községünkből származó lelkészeinek nevét is:

1650-ben Helemba prédikátora Perőcsényi János.

Törzsök Jenő (1920–1980) Sárvár, Szentgotthárd és Őriszentpéter-Szalafő lelkipásztora volt.

Kovács Sebestény Vera (1938–), a lelkészdinasztia 6. nemzedékének képviselője, Hollandiában főállású tanárként és lelkészként működött.

Czíria János (1940–2013) holland református lelkész.

Matyó Lajos (1970–) zsámbéki lelkipásztor, az Északpesti Ref. Egyházmegye lelkészi főjegyzője.

A Mindenható Isten – itt Perőcsényben gyakran Jó Atyaként emlegetve – adjon erőt és kitartást gyülekezetünknek nemcsak lelkipásztorai emlékének, hanem – a községgel együtt – létének, templomának és hitvallásának megőrzéséhez is!

 

                                                                            Koczó József